2013. december 5., csütörtök

Ma megmentettem egy embert...


Ma megmentettem egy embert! A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem. Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk. Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el öt. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni. Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége. Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni. Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam. Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz. Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom. Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el. Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált. És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak. Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük. Ma megmentettem egy embert!

6 megjegyzés:

  1. én egyszer voltam egy kutyamenhelyen, mikor a szomszédnak kerestünk kutyust...azt nem felejtem el, azokat a szemeket. Mintha mind azt mondta volna: engem vigyél haza.
    Kicsit beleszakadt a szívem...de a szomszéd lányé is. Mindketten bőgtünk a végére....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annak idején a párom meg én is így lettünk megmentve...-)) A párom akkori főnöke az itteni állatmenhely alapítója, vezetője volt... egyszer kicsalt minket, ott ragadtunk...-) sőt, mindjárt az első nap kiválasztott minket Topi "néni", aki aztán 13 évig hozott örömöt a napjainkba... Topit öt hetesen négy testvérével rakták ki télvíz idején egy közeli erdőbe, egyedül ő élte túl... már akkor látszott rajta mennyire életrevaló kis teremtés... túlélt még egy szopornyicát, sajnos, ami a máját, veséjét támadta meg, azzal már nem tudott megbirkózni... így 13 év után el kellett búcsúznunk egymástól... Nagyon hiányzik!-( de tudom, h vár rám a szivárvány-hídnál-)
      Akkoriban nagyon sokáig rendszeresen jártunk a menhelyre segédkezni, nagyon klassz időszak volt... aztán vidékre költöztünk, hatalmas udvar volt, így beindítottunk egy úgynevezett mini-menhelyet-) Nagyon klassz volt, és most újra azt érzem, és egyre jobban, hogy újra ezt az utat kellene járnom...

      Törlés