programajánló

ne hagyd!

A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! 
Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!

amikor még...

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

nem tudom...

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek,

meg kell tanulnom, milyen az,

amikor az ölel magához, akinél

ott felejtettem a lelkemet.

(Szabó Magda)

Ildimnek!-)

Ez az üdvözlet nem csak tőlem jön,

Nem csak a magam nevében üdvözöllek.

Üdvözölnek a kerti madarak is, amiket megetettél,

a macskák, amiket megsimogattál,

a kutyák, akikhez beszéltél;(…)

A fák, melyeket megmetszettél,

a palánták, amiket öntöztél.

Az emberek, akiket felvidított mosolyod.

Minden eleven lény, amit megérintettél.

(Pam Brown)

Légy mindig kész álmodni - utadat ez a csillagok felé vezérli.

Légy mindig kész szeretni, s engedd,

hogy szeressenek- istenek kiváltsága ez.

Légy kész mindig rá, hogy nyitott szemmel élj - rövid az élet,

hogy magadba zárulj.

Légy mindig kész nevetni - a lélek éneke az.

(régi angol imádság)

Nagyon boldog szülinapot kívánok!-)

ősz

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tûzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

Hûs szele húz át az õsznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az õsz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.

(Juhász Gyula)