Ne hagyd...

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. 

Mert létezik. 

Mert valóság. 

Mert lehetséges. 

És a tiéd.

Ain Rand

Gyökerek és szárnyak

Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért.

Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk.

Paulo Coelho

Nyitott szívvel

Ki világtalant tanít látni
Sötétből előhozza a Napot
Segít a némának kiabálni
Hittel szövi át a holnapot
Ki elhagyva és félredobva
Jóságból épít templomot
Annak a romlás-vadvirága
Lelkében nem vésett nyomot
Ki mosolyt csal jeges arcra

Szavakban alvó reményt

Annak Minden tettét zengje,

Parázsló szeretet-költemény.

Demján Irén

Tisztának lenni...

Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek, játék-lendülettel és gyanútlan nyitottsággal szívében - megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár, kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megértsük a lényeget: hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni - önmagunkat és egymást...

Cs. Szabó Virág

kötelékek

Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett.

Valami fontos...

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

Ideje van...

Az évekkel az ember változik, s változik a dolga a világban. Ideje van a társaslétnek és ideje az egyedüllétnek. A magány ajándék. Elmélyülni való alkalom. Akit nem ér el, vagy aki nem tudja, mit kezdjen vele, mindenképpen veszít. 

Akkor is, ha nem tud róla.

Schäffer Erzsébet