BÚÉK!:)

Adjon az új év, 
amit a régi nem adott: 
nevető örömet, édes bánatot; 
adjon az is, aki még nem adott, 
hidegben meleget, melegben árnyékot; 
kálváriánkban könnyű keresztet, 
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet, 
ha száraz a mezsgye adjon az ég, 
bőséges esőt, de ne legyen jég; 
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt, 
gazdaszívekben ébresszenek reményt; 
minden haragos béküljön jóra, 
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa; 
adjon az isten mindig jó napot, 
templomainkban áldásos papot; 
ültessenek a kertbe legalább egyet, 
teremjenek fáink roskadva meggyet; 
búzatáblákba kevesebb egeret, 
adjon az isten puha kenyeret; 
adjon nekünk, ha nem is kérünk, 
boldog szerelmet, ameddig élünk.

Minden év végén...

Minden év végén vess számot 
a lelkedben, hogy a következő 
évben már bölcsebb lehess!

Kaktusz

Tudod arra gondoltam,

hogy a szeretet

a legvadabb háborúban

a béke szigete,

híd,

ami összeköt szakadékokat,

értelem az értelmetlenségben,

csend a fülsüketítő zajban,

társ a magányban,

olyan különleges valami,

ami, ha van, hibátlan,

de ha az ember csak képzeli,

ha csupán rá annyira vágyik,

hogy már maga előtt látja,

ha a nincset hiszi valóságnak,

s mikor magához ölelné,

észre csak akkor veszi,

délibábot ölel,

amikor felé nyúl,

eltűnik a semmibe,

ez a semmi maga a pokol ,

a felébredéskor,

rossz álom lesz a béke szigete,

a híd csak egy rozoga kötélhágcsó,

amit, ha az ember észrevesz,

rögtön zuhan a semmibe,

a magány,

lesz igazán magány,

ha kiderül,

a szeretet látomás volt csupán,

akkor a képzelt mennyországból

az ember esik a valóságos pokolba.

Lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

Fésűs Éva

Siessünk hát...

Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, 

akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. 

Siessünk hát szeretni! 

Siessünk kedvesek lenni!

angyalt lesni...

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni

s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.

Áldott, békés, boldog karácsonyt mindenkinek!-)

...s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,

ezen az estén kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek, és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

s őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Ilditől-)

Rég tovatűnt mosolyba fogódzom és mosolygok, hogy más is fogóddzon az enyémbe, mely épp oly tűnő, mint az volt, mely engem vezetett.

Ne a hóban...

Ne a hóban, csillagokban, 
ne ünnepi foszlós kalácson,

ne díszített fákon, 
hanem a szívekben legyen karácsony.

Igazi lelkünket...

Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat

gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

Ha az ünnep...

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj föl rá testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Márai Sándor

A negyedik vasárnap angyala

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, 

lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, 

és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. 

Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, 

s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. 

Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. 

Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, 

így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Énekelsz egy régi nótát

Énekelsz egy régi nótát,
S azt mondod, sokért nem adnád,
Hogyha visszajönnének azok a szép idők,

Amikor még vártak rátok
A lányok és a jó barátok
Esténként egy mozi vagy egy klub előtt.

Most képzeld el, hogy visszatérnek
Azok a régi bolond évek,
És minden éppen úgy van, ahogyan volt.

Éhes vagy és nincsen pénzed,
Átcsavarogtál három éjjelt,
És mint egy őrült járod a rock and rollt.

Minden korban van valami,
Ami akkor és ott jó,
És éppen attól válik széppé,
Hogy vissza nem hozható.

S ha összejönne a régi banda,
Hidd el, roppant unalmas volna.
Mást gondolnánk és másról volna szó.

Azok az évek elmúltak már,
Te is eléggé megváltoztál,
Bár meglehet, hogy a tükörnek nem hiszel.

De ha egy régi lánnyal találkoznál,
Tudom, te is csodálkoznál,
Hogy meghízott, s hogy két gyermeket nevelt.

Minden korban van valami,
Ami akkor és ott jó,
És éppen attól válik széppé,
Hogy vissza nem hozható.

Megmarad nekünk néhány dal,
Ami emlékeztető,
Hogy az életünknek nincs refrénje,
Nem ismételhető.

S ha őrzöl is néhány régi nótát,
A helyed most már nem találnád,
Ó, ha visszatérne, az a boldog bolond idő.
Ó, ha visszatérne, ha visszatérne az a boldog bolond idő.

A barátság...

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned.

Emerson

Nyertem nyertem nyertem!-))

Sorsoltunk és még egy kis meglepetés is van...

Az ITT  említett ötletem alapján az Állandó Olvasóim között kisorsoltunk 2 kis apróságot Karácsonyra.
A nyertesek : LOBELIN és SZEMIRÁMISZ gratulálok a nyerteseknek sok szeretettel, és remélem sikerül egy kis aprócska örömet okozni Nektek.

Ámde a kislányom annyira belejött... hogy nem akarta abbahagyni, így, hogy béke legyen még 1 nevet kihúzott a dobozból...így lett egy 3. nyertesünk is, aki nem más, mint
MÉZIGÖRL és a fenti kis gingerbreadman formakiszúrót kapja tőlem szeretettel.:-)

Kérlek Titeket, mihamarabb jelentkezzetek az emailcímemen, hogy gyorsan feladhassam az ajándékokat!
Köszönöm szépen!:-)

Itt is köszönöm Neked kedves Latsia!:))

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Mi az?

Mi az, mi emberré teszi az embert, talán a származása, hogy hova születik, én nem hinném. A döntései teszik emberré. Nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az, milyen befejezést választ!

A tükör ott benned...

Van egy pillanat, amikor a legmagabiztosabb utazó is megtorpan. Elbizonytalanodik. Akár húszéves, akár ötven. Az életkornak nincs jelentősége. Azt mondják, az a szerencsésebb, ha minél korábban történik meg a dolog. De ez sem biztos. A lényeg, hogy legalább néhány perced legyen még hátra az életedből. Néha az is elég. Szóval van egy pillanat, amikor minden, ami addig kézzelfoghatóan valóságosnak és logikusnak tűnt, egyszerre összezavarodik. Az ösvény, melyen addig oly biztos lábakkal gyalogoltál, hirtelen átláthatatlanná válik és nyoma veszik. Ilyenkor ott állsz magányosan, tanácstalanul, mint szegény Csongor úrfi a hármas útelágazás előtt: most vajon merre tovább? Kérdőn, aggodalmas arccal nézel körül, és arra vársz, hogy jöjjön valaki és segítsen rajtad. Mondja meg, merre kell menned és mit kell tenned. Mi lenne a jó számodra. Ami biztosan jó. Talán még akad is néhány tanácsadód: egy lelkes ezoterista, egy barátod, a csupaszív nagynénikéd, vagy a mindent tudó főnököd. Talán mondanak is egy-két okosságot, ami végső soron a javadra válik. Talán fel is bátorodsz egy kicsit. De ez még kevés. Ahhoz, hogy továbblépj, nem elég az elszántság, de még a bátorság sem.

Többre van szükség. 
Eljött ugyanis a pillanat, hogy őszintén, kíméletlenül magadba nézz. Úgy, mint talán még soha. Hogy számot vess magaddal és mindazzal, amit tenni szeretnél. És amit nem. Ezúttal nem kell alakoskodnod: önmagad előtt nincs takargatnivalód. A tükör, ott benned, amúgy sem hazudik soha. Ezért is vonakodsz, hogy belenézz. Mégis azt mondom, tekints bele bátran!

Szembesülj igazi valóddal és lásd, hányféle idegen maszkot húztál már az arcodra fölöslegesen!

Hányféle utat hittél üdvösnek, miközben eredeti célodtól egyre távolabb sodródtál.

Hány könnyet és hány verítékcseppet hullattál hiábavalóan.

De ne sajnálkozz emiatt. Éppen a múltad az, amely most idevezetett. Az útelágazáshoz, ami lehetőséget kínál arra, hogy felelősen dönthess a sorsodról. Ne feledd: a döntés mindig a tied. Senki más nem hozhatja meg helyetted.

Ne is kérd...

Ne is engedd...

A döntés: hatalom. Magad uralkodj a saját életeden.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? 

Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. 

Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. 

Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. 

Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

egy kutyának...

Egy kutyának nem kell se luxusautó, 
se hatalmas ház, se drága ruhák. 
Beéri egy útszélen talált bottal.

Lehetsz gazdag, vagy szegény, buta, vagy okos,

agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy.

Ő csak szeretetet kér és ad. 

Hány emberről mondhatod ezt el?

Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

Hány ember mellett érzed, 
hogy ami te vagy, az különleges?

(Marley meg én)