2013. január 29., kedd

Kérdések...


Mondd, vártál-e már úgy, 
tudtad, hiába vársz, 
S mentél-e már úgy, 
mindegy volt, merre jársz, 
Szóltál már visszahívón 
tűnő árnyék után, 
Hagyták már kinyújtott kezed 
elengedve, sután 
Kérdeztél már tudva azt 
nem felel senki sem, 
Vártad-e már halk reménnyel 
a szép szót: kedvesem. 
Kívánta már arcod 
zápor verését, 
Mossa le mindörökre 
nem akart könnyeid. . . ?

2013. január 28., hétfő

Ne hidd...


Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.

Márai Sándor

2013. január 27., vasárnap


Olyan nagyképűen... 
...magabiztosan szoktunk ítélni!
Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan.
Pedig nem tudjuk milyen a másik ember!
Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát.
De hogy mi történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne (csak nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye), sokszor alig sejtjük...

2013. január 25., péntek

Barátság(?)


" ...a barátság szabad és csöndes vonzalom, melyet az értelem irányít, és a szokás tartósít."

Egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk: a barátság.

Mit jelent a barátság?

Els
ősorban az adás örömét, a társas kapcsolatot.
Olyan lelki szükségletek kielégítését, amelyeket más társas kapcsolatok nem, vagy csak részben elégítenek ki.

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”  fogalmaz Arisztotelész.
Szerintem a barátság olyan, mint a híd. Pillérekre épül és összeköt.
Az igaz barátság az, ha helyet adunk a szívünkben valakinek, aki legalább annyira fontos, mint saját magunk. Igaz barát az, aki feltétel nélkül tud szeretni, annak ellenére, hogy tudja hogy ki vagy, ki voltál és talán ki lesz majd belőled. Az igaz barát az, aki belelát az életedbe és tudja mi a jó neked. Aki látja a fától az erdőt és megpróbál megóvni a csalódásoktól. Aki meghallgat, ha valami baj van, ha nagy öröm ért, vagy ha egyszerűen beszélgetni van kedved. Aki rád nyitja az ajtót, ha beteg vagy, vagy felhív, ha már régóta hallgatsz…

Mai rohanó világunkban ez azonban utópiának tűnhet. Most, a XXI. sz. elején sokkal inkább igaz Plautus mondása: Homo homini lupus – Ember embernek farkasa.
Sok ember van, kit elfogadunk barátnak, aztán lehet csalódunk… Nem felelhet meg mindenki barátnak. Nagy felelősséggel járó szerep ez.
A világban kevés az őszinte kapcsolat… Kevés az emberek bizalmasa. Nehezen barátkozunk. Amit az emberek általában barátságnak neveznek, az sajnos legtöbbször nem egyéb, mint átmeneti cinkosság, érdekkapcsolat.

Igaz barátot találni nehéz…
Előbb mérlegelni kell, hogy kit választasz barátnak, de utána már hűségesnek lenni.”(Seneca) Ez talán azt jelenti, hogy ne engedjünk magunkhoz közel hamar embereket, mert akkor silány kapcsolatokra és keserű csalódásokra számíthatunk. Ha viszont elfogadsz valakit igaz barátodnak, akkor maradj hozzá hű.

A barátság nem kötöttség és nem elkötelezettség, hanem két ember között önként és jó esetben egy életre köttetett kapcsolat.

„Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.” (Márai)

2013. január 22., kedd

:))


Nagy-nagy öröm ért ma:))))  Tag vagyok a fészbukon a Könyvcseréldében, ami egy "kis" zárt csoport, és - ki hinné:) - könyveket csereberélünk ott... Shirley Maclaine: Camino-ját szerettem volna már nagyon régóta, és valamelyik nap valaki feltette, de sajnos semmit nem tudtam adni cserébe, ami őt érdekelte volna... de hát van ez így... azért tök jól elbeszélgettünk... ééés ma, ma jött tőle egy csomag, benne a Könyvvel:)))) elküldte nekem csak úgy, minden cserealap nélkül... nagyon megdobogtatta a szívemet!:))

Köszönöm neked kedves Andrea!:))

(persze meg is vehettem volna, de akkor valószínűleg nem ismerem meg őt...)

2013. január 21., hétfő

Hogyan tudna...?


Hová tűnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk? Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni?

Schäffer Erzsébet

2013. január 20., vasárnap

Az igazi az...


Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember.

Ancsel Éva

2013. január 18., péntek

Légy készen...


Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet. Beleértve azokat az ellenfeleket is, akik nem küzdenek becsülettel. Mindig teljesen tisztában kell lenned a téged körülvevő dolgokkal. Légy készen rá, hogy a váratlannal találod magad szembe…

Rachel Vincent: Rogue – Latrok

2013. január 17., csütörtök

Ne félj...


Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.

Popper Péter

2013. január 16., szerda


Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon,

mekkora pofonokat kapsz.


Polcz Alaine

2013. január 9., szerda

Jó lenne...


Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.

Boda Magdolna

2013. január 4., péntek

Lehet-e?


Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél

2013. január 3., csütörtök

Topi:)


Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. 
Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.

John Grogan

2013. január 1., kedd

Újév


Az újév íratlan könyvként nyílik meg előttünk - 
üres oldalakkal.
Úgy írj a napok lapjaira, hogy az év végén 
megbánás helyett 
megelégedéssel olvashasd azokat.