A karácsony nem attól lesz meghitt, hogy kimosod a
függönyöket, kiszellőzteted
a főzelékszagú
hétköznapokat, felsuvickolod a padlót, nagyság szerint sorba rakod a könyveket
a polcon, és lökdösődsz a
tömegben. Utolsó pillanatban csomagolsz, miközben „Jaj, odaég a kalács, kifut a
leves, és a hajam is csapzottan lóg…” Ne tedd ezt magaddal! Futva és kapkodva
csak túlélni lehet az ünnepet. A ráhangolódás az önmagunkra és másokra figyelés
mély, belső munka.
Az ünnep az együttléttől lesz
tökéletes, attól, hogy egymásra mosolygunk, hogy érdeklődéssel
meghallgatjuk egymást, hogy türelmesen bevárjuk a lassúbbakat, hogy együtt
játszunk, együtt nevetünk, és együtt emlékszünk azokra, akik most nem lehetnek
velünk. Az ünnep az akol-meleg, az összetartozás, az összebújás, a megölelés, a
biztonság mesebeli hangulata. Az ünnep attól igazi, hogy észrevesszük egymásban
a csodát.
"Az ünnep az akol-meleg, az összetartozás, az összebújás, a megölelés, a biztonság mesebeli hangulata." - úgy van!
VálaszTörlésÁldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok! :)
Bizony!-)
Törlés