:((

Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
Ne fogadj rám.

sosincs késő...

Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el, mindennap mennyire különleges vagy.

Douglas Pagels

Mindannyian...

Mindannyian kapcsolatban állunk egymással, egy láthatatlan szál köt össze bennünket, mely a végtelenbe nyúlik és ugyanakkor sérülékeny. Bár összetartozunk, mégis mind külön egyéniségek vagyunk. Üres porhüvelyek, megtöltve végtelen számú lehetőséggel. Gondolatok kavarognak bennünk, hit, meggyőződés, emlékek és tapasztalatok összefüggéstelen foszlányai. Lehetünk-e ezek nélkül önmagunk? Lehetsz-e te önmagad? Ha ez a láthatatlan szál, ami összetart minket, megsérülne vagy elszakadna, mihez kezdenénk? Mi lenne a sorsa a magányos és elszigetelt lelkek milliárdjainak? Életünk nagy küldetése hát ez. Keresünk, kötődünk, kitartunk. Ha a szívünk tiszta, a gondolataink őszinték, és együtt cselekszünk, képesek leszünk beteg világunkat meggyógyítani, és egy végtelen lehetőségekből álló univerzumot felépíteni.

kell valaki...

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.

Hogyan??

Az benne van a bölcs könyvekben, hogy szeress meg higgy meg örvendj meg légy boldog - de a "hogyan" az nincs! "Szeresd az ellenségedet!" Ezt értem. De hogyan, ha egyszer utálom és gyűlölöm? "Légy boldog!" Hát persze. De hogyan, ha boldogtalan vagyok és kétségbeesett? "Ne félj!" De hogyan, ha szüntelenül szorongok, és be vagyok tojva?

Müller Péter

Anyák napja

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.

Mécs László

Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)

Pam Brown

„… Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol rám onnan fentről,

S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki életed áldoztad értem,

Ki meghaltál a szeretet oltárán,

Pedig még oly fiatal voltál!...”

Édesanyám

                       Nagymamám