Angyalok

Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek  Angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.

Paulo Coelho

Barátság

Egyetlen jó barát, bensőséges szó, szeretetteli pillanat többet ér, mint bármiféle külsőséges siker.

Müller Péter

Elég, ha...

Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme.

Paulo Coelho

Kezek

A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk?

Ancsel Éva

Ketrec

Kapaszkodókat
gyártunk s mire eszmélünk:
kész is a ketrec.

Fodor Ákos

Angyalok

Vigyázzatok rám,
vezessetek, angyalok,
rejtsetek el a baj elől.
Adjatok biztonságot és hitet,
hogy minden hangban
meghalljam lépteiteket.

Ha szeretlek...

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.

Müller Péter

kérdések...

Mondd, vártál-e már úgy, 
tudtad, hiába vársz, 
S mentél-e már úgy, 
mindegy volt, merre jársz, 
Szóltál már visszahívón 
tűnő árnyék után, 
Hagyták már kinyújtott kezed 
elengedve, sután 
Kérdeztél már tudva azt 
nem felel senki sem, 
Vártad-e már halk reménnyel 
a szép szót: kedvesem. 

Kívánta már arcod 
zápor verését, 
Mossa le mindörökre 
nem akart könnyeid. . . ?

Érezted már?

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. 

Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

Csak azért...

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

Stephanie Meyer

tökéletes napok

Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) 

A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. 

A napot, amikor összetört a szíved. 

A napot, amikor megismerted a nagy Őt. 

A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, 

mert örökké akarsz élni. 

Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.

Lelke mélyén...

Lelke legmélyén mindenki szeret. 
És mégis: attól vagyunk boldogtalanok, szorongók, gyűlölködők és közönyösek, attól vagyunk magánosak és zaklatottak, attól betegszünk bele az értelmetlen életbe, mert vágtató éveink során alig vannak perceink, amikor lelkünk mélye megszólalna.

Müller Péter

Add nekem...

Add nekem a szíved,
add nekem, hogy fájjon -
Nyújtsd felém két kezed -
kezemre rátaláljon.
Add nekem a mosolyod,
szemedben magam látom -
Ami jó volt, ami szép,
fiainkra szálljon.

Adj utat, mely elvezet,
a végtelen határig -
Add nekem a szót,
mely mindent megvilágít.
Add nekem a vágyat,
mely velünk kivirágzik -
Adj nekem egy szelíd estét,
egy fényt, mely messze látszik.

Ahol a végtelen Földre letérdel a Nap -
ott megtalálod a vágyaidat -
Ott kévékbe rakják az Ég melegét:
ott jó, ami jó - ott szép, ami szép.

Adj nekem még mindent,
amit másnak szántál -
Add nekem a rosszat is,
amit jónak láttál.
Ne adj mást, csak önmagad,
mert hosszú útról jöttél.
Érezd magad szabadnak -
Te szabadnak születtél.

Ahol megszelídül az északi szél -
oltalom épül - nincs aki fél.
Nincs ára a dalnak - aki szeret veled él -
mert jó, ami jó - mert szép, ami szép.

Kormorán

Ha be akarsz...

Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet.

Aki szívből tud kacagni, jó ember.

:(

Ne állj zokogva síromnál;

Nem vagyok ott.

Nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.

Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.

Én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd őszi eső.

Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,

Ott vagyok minden hangban veled,

A csendesen köröző madár szavában, de én

vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál;

Nem vagyok ott.

Nem haltam meg...

Nyugodjon békében drága Mama!

Reggel, mielőtt...

Reggel, mielőtt a kaput beteszed,

mondj nekem valami kedveset.

Annyi minden megeshet egy nap,

ki tudja, életben melyikünk marad.

Este mondj egy kedves szót a jó éjt! -hez,

Ki tudja, hogy reggel melyikünk ébred.

Az élet olyan gyorsan múlik el,

egyáltalán nem mindegy, mit teszel,

hogy utoljára mit mondasz nekem,

hogy utoljára mit kérdezel.

Hadd legyen az utolsó egy kedves szó,

fontold meg, - mindegyik lehet utolsó.

A fény harcosa

Űrutazások, klónozás - lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe(...).

...mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut.

Paulo Coelho - A fény harcosának kézikönyve

Van úgy az ember..

Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy ’bátorságra’ vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
`őszinteségre’ vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy ’építeni’ vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár ’szállani” vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az ’összhangra’ vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;

egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.

Vitó Zoltán

A fájdalom...

A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. 
Alázatossá tesz. 
Beárnyékol. 
Megfeketít. 
Kivilágosít. 
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.

Stephanie Ericsson

Legyek én... Légy Te...

Legyek én szellő, ki szép napot kíván,
 Legyek én ösvény, mi új utat kínál,

Legyek én patak, mi megnyugtat,
 Legyek én tű, mi bánat ellen beolthat,

Legyek én ember, ki örömet szerez,
 Legyek én, ki minden jót kíván Neked!

Légy Te az ösvény, ami új utat ad,
Légy Te a szellő, mely lágyan simogat,
Légy Te a madárdal, mi megnyugtat,
Légy Te a patak, friss vizet adj,
 Légy Te a hegyben arany telér,
Légy Te az, kit két kezem elér!
 Légy Te az Élet, a vad folyó,
Min hajózni nehéz, de szép és jó!

kövek

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy 5 literes konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel.

Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg?

    - Igen - volt a válasz. 

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. 
A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

  - És most - mondta a prof - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok: a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid, a barátaid; ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak: mint a munkád, a házad, az autód. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Fordíts időt a barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. 

Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. 

Állítsd be a prioritásokat.  A többi csak homok.

Az öröm...

Az öröm ott kezdődik,

amikor abbahagyod saját boldogságod keresését,azért

hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.

Barátság(?)

" ...a barátság szabad és csöndes vonzalom, melyet az értelem irányít, és a szokás tartósít."

Egyik legfontosabb emberi kapcsolatunk: a barátság

Mit jelent a barátság?

Elsősorban az adás örömét, a társas kapcsolatot.

Olyan lelki szükségletek kielégítését, amelyeket más társas kapcsolatok nem, vagy csak részben elégítenek ki.

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”  - fogalmaz Arisztotelész.

Szerintem a barátság olyan, mint a híd. Pillérekre épül és összeköt.

Az igaz barátság az, ha helyet adunk a szívünkben valakinek, aki legalább annyira fontos, mint saját magunk. Igaz barát az, aki feltétel nélkül tud szeretni, annak ellenére, hogy tudja hogy ki vagy, ki voltál és talán ki lesz majd belőled. Az igaz barát az, aki belelát az életedbe és tudja mi a jó neked. Aki látja a fától az erdőt és megpróbál megóvni a csalódásoktól. Aki meghallgat, ha valami baj van, ha nagy öröm ért, vagy ha egyszerűen beszélgetni van kedved. Aki rád nyitja az ajtót, ha beteg vagy, vagy felhív, ha már régóta hallgatsz…

Mai rohanó világunkban ez azonban utópiának tűnhet. Most, a XXI. sz. elején sokkal inkább igaz Plautus mondása: Homo homini lupus – Ember embernek farkasa.

Sok ember van, kit elfogadunk barátnak, aztán lehet csalódunk… Nem felelhet meg mindenki barátnak. Nagy felelősséggel járó szerep ez.

A világban kevés az őszinte kapcsolat… Kevés az emberek bizalmasa. Nehezen barátkozunk. Amit az emberek általában barátságnak neveznek, az sajnos legtöbbször nem egyéb, mint átmeneti cinkosság, érdekkapcsolat.

Igaz barátot találni nehéz…

„Előbb mérlegelni kell, hogy kit választasz barátnak, de utána már hűségesnek lenni.”(Seneca) Ez talán azt jelenti, hogy ne engedjünk magunkhoz közel hamar embereket, mert akkor silány kapcsolatokra és keserű csalódásokra számíthatunk. Ha viszont elfogadsz valakit igaz barátodnak, akkor maradj hozzá hű.

A barátság nem kötöttség és nem elkötelezettség, hanem két ember között önként és jó esetben egy életre köttetett kapcsolat.

„Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.” (Márai)

Ha!

Ha törődnénk egymással sírás helyett,
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

Mosolyogj!-)

Keresd a tekinteteket, nézz mélyen a szemekbe és mosolyogj!

Ekkor fogod megtapasztalni az újabb csodát! :)
A mosolynak csodálatos értéke van. A mosoly nem csak a külvilágban idéz elő változásokat, hanem a bensődben is. Nem csak a környezeted derül majd fel, ha mosolyogni lát, hanem bensőd is szeretettel visszamosolyog Rád, mint aki csakis erre várt. :)

Játszd a játékot, soha ne hagyd abba!

Március 15.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

De most, de most a tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, hogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés... tavasz!

Várnai Zseni

Az élet olyan...

Az élet olyan, mit egy doboz csokoládé. Minden egyes csokidarab az élet egy adagja. Némelyik ropogós, némelyik mogyorós, van, amelyik édes, másik keserű; de mindegyik úgy finom, ahogy van. Ha bármelyik hiányozna, az élet nem lenne teljes.

.

...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.

Albert Schweitzer

A legfontosabb dolgokat...

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Újra kell...

Újra kell kezdeni mindent,

-minden szót újra kimondani.

Újra kezdeni minden ölelést,

- minden szerelmet újra kibontani.

Újra kezdeni minden művet és minden életet

- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,

- megteremteni, ami nincs sehol,

de itt van mindnyájunkban mégis,

belőlünk sürgetve dalol,

újra hitet hogy eljön valami,

valamikor,

valahol...,,

Váci Mihály