Egyszer...

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,

s akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.

Inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál,

simán átölelhetnél, s csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,

egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,

Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél,

egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,

s én meg ott feküdhetnék, egy kicsit nagyon remegnék.

Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél,

aztán átölelhetnél és engem kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél,

aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.

Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,

és a végén összeszedhetnél és én bambit fizetnék.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,

aztán átölelhetnél, ronda vicc volt röhögjél.

Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál,

egyszer zsebre rakhatnál, egyszer kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,

egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál,

aztán elnémulhatnál s kérdőn rám pillanthatnál,

egy kis tapsra várhatnál.... (?)

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,

aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél,

Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,

egyszer megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy fogadhatnál, mint ha nem is te volnál,

akkor nagyon nevetnél, mint ha mégis te lennél,

Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél,

s akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél.