2013. október 20., vasárnap

Ha menni kell...


Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt bet
űbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erd
őt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legel
őször szálltam,
A keszken
őm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra n
őtt
Az utca kövét küszöbünk el
őtt!

Vinném… én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötr
ődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint b
űbájos, mennyei éneket…

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.

Reményik Sándor

4 megjegyzés:

  1. "Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
    És mindent itt hagyok."

    én is.

    VálaszTörlés