Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette, 
Tarka színeket festett a falevelekre. 
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset 
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket. 
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba, 
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása. 

Kéklő égen bárányfelhők között, 
Ezernyi fecske cikázva körözött, 
Készülődnek lassan indulnak az útra, 
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra. 
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom, 
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!” 

Szél támad fel, az avarba belefúr, 
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr. 
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja, 
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja. 
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő! 
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő! 

Haza indulok apró andalgó léptekkel, 
Keverem a jelent a múltbéli képekkel, 
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok, 
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok. 
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik, 
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik! 

Tóth János