Ha köd ereszkedik le, ha dér szitál reád, ha ágyútűzben állsz,
vagy végigver a vihar, te tárd ki a két karod, ölelésre tárd,
mert hátha egyszer kisüt még a nap, valahonnan tán nyúl
egy kéz feléd, hogy hidat verjen a parttalan folyón, mely
elválasztja az embertől az embert.
B. Radó Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése