Téli csöndben

Észre vetted már milyen szép a téli táj? 
Milyen szép, mikor a hó a földre száll? 
Egyöntetű lepel lepi el az egész 
mindenséget. 
És amerre csak nézel nem látni mást, csak fehérséget. 
Milyen különös, hogy egy pici hópehely mekkora utat tesz meg. 
És milyen szép ahogy a hó hangulatot ad a téli csöndnek. 
Ültél már kint télen a fagyos udvaron? 
És figyelted már, hogy lógnak le az ereszről a jégcsapok? 
Úgy lógnak ott mint a kis úriemberek. 
Mint a hegyes, ölni készülő fegyverek. 
Milyen szép ahogy a fenyőt hó lepi el. 
És a súlya alatt a fa téli álmot pihen. 
De nem hal meg, hisz a hó vigyáz rá. 
Ő szabja a fenyőfának a jó meleg dunnát. 
A távolban ropog a hó egy bicikli kereke alatt. 
De a csöndben elnyeli a hó a ropogást percek alatt. 
És újra csönd ül az egész téli tájra. 
Mintha télen az egész világra béke szállna. 
Madár csiripelés hallik valahol a távolban. 
Biztosan találtak egy etetőt teli magokkal. 
Milyen szépen csillog a hó este a fény alatt. 
Úgy világít hogy talán fel sem kell kapcsolni a lámpákat. 
Ha nem figyelted még a gyönyörű telet, 
Akkor szánj rá egy percet, hogy egy kicsit kinn ülhess. 
És figyelhesd azt milyen békés évszak a tél. 
Milyen nyugodt, csöndes, szép.

Berecz Dóra