Ne válaszolj...

Mért van az, hogy eltévedni könnyű, hogy sokkal több az erdő, mint a rét.

S mért van az, hogy úgy érezzük néha, felettünk az ég túl sötét.

Mért építünk szép szavakból várat, hogy elbújhassunk jól egymás elől

És mért hisszük, hogy elvesztettünk mindent, ha a vár egy szép napon összedől.

Ne válaszolj, ne válaszolj, ha kérdezel, az többet mondhat el,

Ne válaszolj, ne válaszolj, és boldogabb leszel.

Mért ígérünk hűséget, szerelmet, és égre-földre mért fogadkozunk.

És mért teszünk úgy, mintha meglepődnénk, ha kiderül, hogy könnyen változunk.

Mért hiszünk még mindig önmagunknak, és megnyugodni miért nem tudunk.

Ne válaszolj, ne válaszolj, ha így teszel, a lényed tűnhet el,

Ne válaszolj, ne válaszolj, és boldogabb leszel.

És hol vannak ma már a fényes eszmék: a szabadság, az ész, az értelem,

Meddig kell egy szebb jövőre várnunk, hogy egy kis virág megint fontos legyen

Meddig kell egy szebb jövőre várnunk, hogy egy kis virág megint

fontos legyen.

Ne válaszolj...