egy éve már...-(

Helló, Cipő! Hogy vagy? Ma egy éve történt minden – istenem, hogy „Repül a bálna”! De a Te példád mutatja: „Csak a testünk múlik el”! „Ha itt lennél velem”, sok minden más lenne.

Ezeket a sorokat sem kellene legépelnem. De „Tudom, hogy mindent látsz”, így nem kell magyarázkodnom. „Csak messziről figyelj”, én addig dolgozom. Ebben a helyzetben „Neked könnyű lehet”, csak „Adj erőt és adj időt nekem” és hamarabb túl leszünk ezen.

„De jó, hogy élek!” Sosem felejtem el, istenem, „Hozd el azt a napot” megint, amikor először lát­talak a színpadon. „Egyszer, egy szép napon” a drága szüleim betettek a kocsiba, és onnantól azt éreztem, én „Leszek a rabszolgád”!

Republicos lettem. „Ha még egyszer láthatnám” azt az első koncertet, de így „Csak az emlék marad”! Egy dolog nem változott, „Szeretem nagyon az embereket”, „Szeretem, mert”…, Neked magyarázzam, mit jelent „Szeretni valakit valamiért”? Az a típus vagyok, az, mint te: „Szerelmes mindenkibe”!

Nem jó ez így, Cipő! Gyere vissza! „Kirúgjuk magunk alól a Földet”, „Kezemből esznek a galambok” és minden szó helyett „Beszél a Te szemed”. De Te már tudod, ma „Még itt vagyok és holnap ott”. És akkor azt kérem majd tőled, „Válassz egy csillagot” nekem is. Válaszd a legrosszabbat”, mert nekem az is elég, ha te választod. „Csak Te vagy és Én.”

Te már pontosan tudod, ott fent, a „Furcsa magasban”, túl a „Fényes utakon” mi is az igazság. De egyelőre nem tehetek mást, „Kedves Barátom”.

Hát azt üzenem innen Neked, oda, ahol „Nap, Hold, Csillag”, oda fel: „Fáj a szívem érted”!

Győrik L. Ferenc