Figyeljünk
oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy
féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy
kicsit ő vegye a
kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a
többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez
azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha
ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghallgatjuk a lelkünkben lakozó gyermek
szavát, újra csillogni fog a szemünk.
Paulo Coelho
Hogy ez mennyire így van! (Miért is érezm ennyire közel magamhoz Coelhot...?)
VálaszTörlésPont ezen/ilyeneken töprengtem a héten én is, le kéne írnom.
Hajrá!-)
TörlésSzerintem nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elveszni a bennünk élő gyermeket!!!-)
Fontos bizony. :-)
VálaszTörlés