Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink
körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a
körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a
munkáról, a partnereinkről,
addig vagy
a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy
b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.
Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket -
figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy
téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk,
hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani:
“Miért pont én…?”
Andrew Matthews
Engem már téglával dobált meg az élet, mire észrevettem. Elég hamar, igaz?:)
VálaszTörlés-)
TörlésOlvastam a könyvet, ittem minden szavát. Minden érthető és logikus, felszabadító és újraértékelő.
VálaszTörlésnekünk is megvan-)
Törlés