Ember, a világ két kezedtől sír.
egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat rád,
építsd a kertet hát tovább,
s közben a Mindent jól vigyázd!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül,
őrizd meg a csendet, el se menekülj.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll,
vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre a szíved, arra menekül,
bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.

Ember, a világból csak a sajátod érdekel,
a szükség határát ritkán hagytad el.
Azontúl szintén van világ,
gondolhatod, ott gondolnak rád,
s értük a Mindent jól vigyázd!

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül,
őrizd meg a csendet, el se menekülj.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll,
vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre az élet, arra menekül,
bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.

Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül,
őrizd meg a csendet, el se menekülj.
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll,
vigyázz a madárra, ha válladra repül!
Amerre az élet, arra menekül,
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.