2013. június 10., hétfő

Ott leszek én...


Tényleg így lett vége, a film így szakadt szét?
Pedig sosem láttam ehhez foghatót, mondd mért
Mit vesztettünk el, így már nem is kell,
Hogy a kétség átölel, pedig sírtál értünk

Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált
A könny arcunkon mély árkokat vájt
S a lány kit szerettem, elfáradt mellettem
Remélem nem túl késő még
Adja az ég

De a vaksötéten túl, már nem vagy egyedül
Én ott állok és várlak, ott majd minden sikerül
Engedd, hogy ott legyek még, hol a tűz benned ég
S így nem tévedsz el
A függöny lehullt és szétszakad a múlt
Neked ott leszek én

Megtéphet az élet, darabokra szedhet szét
Neked nincs mitől tartanod
Nem kell már, hogy félj
A sorsunk változó, de van mi állandó
Egymásnak mindig ott leszünk
Ha velem együtt szállsz, szállsz, szállsz majd el

És a vaksötéten túl, ha hozzám menekülsz
Én ott állok és várlak, ott majd minden sikerül
Engedd hogy ott legyek még, hol a tűz benned ég
S így nem veszünk el
Az idő végén, a lelked legmélyén
Neked ott leszek majd én
Neked ott leszek majd én!

6 megjegyzés: