Tudod...

Tudod arra gondoltam. hogy mi nem kerestük egymást.  Arra, hogy magunkat is meglepve...egymást megismerve szerettük meg azt...aki olyan, mint a másik. Kapkodva a levegőt... Ilyen is megtörténhet … Nem volt elképzelésem...hogy milyen legyél, nem számítottam rád. Nem kerestelek, nem rejtőztem előled. Megismerve Téged... nem gondoltam,hogy olyan vagy...amilyet megálmodtam, mert nem voltak álmaim....soha nem gondoltam....hogy a nagykönyvbe ilyen van nekem beleírva!! Nem álmodtalak.... nem kerestem se ilyet,se másmilyent. Egyszerűen azt szerettem meg benned... aki vagy.....Aki Te vagy Felcserélhetetlenül...hibástól, erényestől, erőddel, gyengeségeddel együtt  Mert mind hozzád tartozik...és én nem akartam soha változtatni rajta. Nem űrt töltöttél be.... a hiány jött Veled!!! Nem volt elképzelésem... az elképzelésem akkor született....ahogy fokról fokra megismertelek. Velem változtál, veled változtam....., de lényegünkben megmaradtunk önmagunknak. Amiért megszerettük egymást. Ez tart össze bennünket...