Ha valaha is szerettél egy
állatot, azokra a napokra egy életen át emlékezni fogsz. Az Első Nap
boldogsággal teli, amikor hazaviszed az új barátodat. Talán heteket töltöttél
korábban, hogy eldöntsd, milyen fajta legyen. Lehet, hogy sok tenyésztőt és állatorvost is megkérdeztél és hosszasan
kutattál egy tenyésztő után. Vagy talán egy röpke pillanatban kiválasztottál
egy ostobácska kinézetű kis tökfejet egy menhelyen, egész egyszerűen azért,
mert megérintette a szíved.
És amikor hazavitted és azt látod, hogy felfedezi a
lakást és kiválasztja a kis helyét a hallban, vagy a belső szobában, akkor
lassan elkezdődik egy tiszta szeretet ami éveken át elkísér.
A Második Nap nyolc.., kilenc..., vagy tíz év után
jön el. Ez a nap is olyan mint a többi, szokásos és unalmas. De meglepve
tapasztalod, hogy amikor ránézel régi barátodra, a kort látod ott, ahol régen
az ifjúságot. Lassú, megfontolt lépteket látsz ott, ahol valaha erőt. És látod,
hogy alszik, olyankor, amikor régen éber volt.
Megváltoztatod az étrendjét és lehet, hogy egy-két
tablettát is kap a vacsorához.
Mélyen legbelül egy növekvő félelmet kezdesz
érezni, ami egy közeledő végtelen ürességet jelez...
És ez a nehéz, kegyetlen érzés elkísér addig, amíg
a Harmadik - utolsó - Nap is eljön.
És ezen a napon, amikor sem a kis barátod, sem
Isten nem dönt helyetted, rájössz, hogy magadnak kell döntened a társad
helyett... lelked szerint. De a társad akárhogy is megy el, olyan egyedül érzed
magad, mint egy magányos csillag a sötét égen.
Ha bölcs vagy: hagyod, hogy potyogjanak a könnyeid
olyan szabadon és gyakran, ahogy akarnak. És látni fogod, hogy nem minden
családtagod és barátod érti meg a fájdalmadat , vagy vigaszodat.
De! ha szeretettel emlékszel vissza azokra boldog
időkre, amíg veled volt, megérzed majd, hogy egy kis lélek - valamivel kisebb
mint a tied - mindenhová elkísér téged azokban a magányos napokban. És amikor
csak arra vársz, hogy bármi is, de történjen! ....akkor érzed, hogy valami kis
szőrös hozzáér a lábadhoz...nagyon-nagyon finoman.
Amikor lenézel arra a helyre, ahol a kedves, -
talán számodra legkedvesebb - barátod feküdt valaha, mindig visszaemlékszel
majd arra a három nevezetes napra. Az emlékek még fájóbbak lesznek és fájdalmas
nyomot hagynak a szívedben. Ahogy az idő telik, a fájdalom mindig elő-előjön
majd, egyszer elutasítod..., később megint átérzed..., és ez nyugtalanná tesz.
Ha elutasítod elszomorodsz, ha átérzed, még rosszabb lesz. Akárhogyan is, a fájdalom
marad. De - biztosíthatlak - , eljön a Negyedik Nap is, amikor az emlékek
mellett és a fájdalom mellett, rádöbbensz valamire!
Rájössz, hogy ha a kis barátod nem is, de a
Szeretet él.... és csak a tied. A szeretet olyan különleges és olyan erős, mint
amilyen a kis kedvenced életében volt.
Ez a szeretet örökké fennmarad, akárcsak a mennyei
illatú rózsa, ami fennmarad, ha a szirmai lehullanak is, a szeretet is megmarad
és mindig újjáéled. Ez az a szeretet, amit kerestünk. Ez az az örökség, amit a
kis barátunk ránk hagyott. Ez az az ajándék, ami az életutunkon elkísér. Ez az,
ami csak a mienk. És ez az a szeretet, ami - ha eljön a mi időnk is, hogy
találkozzunk a kis barátunkkal - a birtokunkban marad!♥♥♥
/facebook/
