Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet
a legvadabb háborúban
a béke szigete,
híd,
ami összeköt szakadékokat,
értelem az értelmetlenségben,
csend a fülsüketítő zajban,
társ a magányban,
olyan különleges valami,
ami, ha van, hibátlan,
de ha az ember csak képzeli,
ha csupán rá annyira vágyik,
hogy már maga előtt látja,
ha a nincset hiszi valóságnak,
s mikor magához ölelné,
észre csak akkor veszi,
délibábot ölel,
amikor felé nyúl,
eltűnik a semmibe,
ez a semmi maga a pokol ,
a felébredéskor,
rossz álom lesz a béke szigete,
a híd csak egy rozoga kötélhágcsó,
amit, ha az ember észrevesz,
rögtön zuhan a semmibe,
a magány,
lesz igazán magány,
ha kiderül,
a szeretet látomás volt csupán,
akkor a képzelt mennyországból
az ember esik a valóságos pokolba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése