Figyelj!

Figyelj! – ha egyszer meghalok,

Elfújok néhány csillagot

Mint tortán a gyertyát

Hát csak ne sirassatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

Némák legyetek, s szótlanok

Ha temettek, ne földeljetek

S szóval ne méltassatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

Könnyek nélkül búcsúzzatok

Ha ismertetek, megértitek

Ha nem, minek hazudjatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

Három edénybe rakjatok

Szétosztván az isteneim között:

Gyermekeimnek adjatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

Ők érteni fogják, mire gondolok

És ott adnak a szélnek engem

Ahol a leginkább boldogok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

Vidámak legyetek, s boldogok

Örvendjetek a tudásért, hogy

Én már jó helyen vagyok

Figyelj! – ha egyszer meghalok

És látsz egy fekete párducot

Smaragdszemében ott ragyog:

Valahol én is ott vagyok

Figyelj! – mert egyszer meghalok...

De most kellenek a szép napok

A törődés, a tiszta gondolat

Őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még – hallod?

Még eleven, még dobog,

Most kell, hogy szeress

Mert most még élek,

Most örülök a virágnak, ha kapok

most még... - figyelsz rám?

– Mert most még itt vagyok!

/V.I./