2014. szeptember 28., vasárnap

18.


ez is elérkezett-)
NAGYKORÚ-)
(na jó, majd 11.55-kor :D)

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.

Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?

Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
Fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.

Boldogságosat Kicsikém!-)♥

4 megjegyzés:

  1. A maroknyi babácskából egy szép, felnőtt hölgy lett. Isten éltesse!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a szülinaposnak :-)

    VálaszTörlés
  3. De jó így végig kísérni a 18 évet, képekkel!
    Sok-sok boldog évet a Nagykorúnak :) Isten éltesse!

    VálaszTörlés