Tudod...

nekünk mindig lesz egy pillanat

egy gazdátlan gondolat,

melyben rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben - lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ

miként suhan át

két szív között egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel gyengéden átöleled nyakam

és arcomon

megkeresed őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkünk

egymást szorosan

még egy pillanatig megtartja...

azután kabátunk összébb húzzuk

ki ne essen magányunk

s tovább lépünk

egy másik pillanatba...

Kovács Erika