Kezdjetek el élni...

Soha ne fogd vissza magad, Camryn Bennett; légy biztos benne, mit akarsz az életben, mondd ki, amit érzel, és soha ne félj önmagadtól. Szarni rá, mit gondolnak mások. A saját életedet kell élned, nem az övékét.

J. A. Redmerski: A soha határa

Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.

Csitáry-Hock Tamás

Vannak pillanatok, amikor a csendet érezni 

és hallani is csodálatos...

És van, amikor legszívesebben belehalnál...

 Válóczy Szilvia

Képek jönnek és mennek,

s az idő újabb árkokat váj

arcomra a készülő

újabb könnycseppeknek...

Szabolcsi Zsóka

Bomba

Kitelepítés volt ma nálunk, ugyanis tegnap a közelünkben lévő oviban egy bombát találtak...  Reggel fél kilencig a környéken mindenkinek el kellett hagynia az otthonát... mivel az sem volt biztos, hogy éjszakára haza jöhetünk, így bepakoltunk egy váltás ruhát, tisztálkodó szereket, plusz ugye a malacot( hátha tényleg nem jöhetünk haza)...  aztán mindegyikünk ment a  dolgára... nagyon fura volt, nyolc körül kinéztem az ablakon, és már minden olyan kihalt volt, a parkolók is szinte üresek... mire elindultunk, a rend őrei már zárták le a környező utcákat...

aztán egész nap figyeltük a híreket... a bomba éles volt...  de szerencsére  minden rendben zajlott... rendben kiemelték, hatástalanították, elszállították... és már jöhettünk is haza-)

elmondhatom, hogy ebben is volt részem, de remélem többet nem lesz...

Mielőtt Nóval találkoztam volna, azt hittem az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúkban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad.

Delphine de Vigan: No és Én

Tanulj gyermekedtől!

Tanulj gyermekedtől, szívedből kacagni,
kitárt szép szíveddel, önzetlenül adni!
Örülni a napnak, esőnek, tócsának,
boldog része lenni a csodás világnak!
Kíváncsi maradni, kérdésekkel élni,
válaszokra lelni, semmitől sem félni!
Irigység és harag kerüljön el téged,
- csak várni, s figyelni, - mitől szép az élet.
Tanulj gyermekedtől, mert Ő szívből él még,
s ha mi is ezt tennénk, szabadabban élnénk.
Nem tépnék a lelkünk hazug, rút szabályok,
s megismerhetnénk az igaz VALÓSÁG-ot...

Aranyosi Ervin