Erzsébet az éjszakát a konyhában
töltötte, az asztal mellett olvasgatott, miközben figyelte a kiskutya
lélegzetvételkor lassan emelkedő
oldalát. Nézte az elgyötört, megkínzott kis testet, és arra gondolt, vajon
mivel érdemelhet ki egy ilyen kis lény ennyi szenvedést, mi késztethet
embereket arra, hogy gondolkodás nélkül, vagy nagyon is megfontoltan ezt tegyék
egy magát megvédeni képtelen, pár kilós kiskutyával...
Benkő László: Szívhangok
ezek a gondolatok foglalkoztattak az
éjjel engem is a könyv elolvasása
után...:(
jaj nem tudnék bántani egyetlen egy ilyen kis élőlényt sem:(
VálaszTörlésAnya pont ilyen, nem tudná bántani őket, meg ha lát egy kóbor állatot, képes neki ennivalót vinni/adni.
Orsi, én sem... sőőt, olyan vagyok, mint Anyukád, amíg családi házban laktunk egy apróbb menhely félét is működtettünk...
Törlésegyszerűen fel nem foghatom, hogy képesek emberek, különösen (kis)gyerekek ilyen szörnyűségekre... de hogy valami a fejükben nincs rendben, az biztos!:(
Nem hinném, hogy találsz/találunk bármilyen számunkra elfogadható magyarázatot ezekre a tettekre...
VálaszTörlésén sem hinném... nagyon-nagyon letaglózott a könyv...:(((
TörlésElszomorító amikor az ember ilyet lát vagy hall:(
VálaszTörlés