Nem, nem az, aki először eszünkbe jut a szó hallatán. Nem az, aki munka után bevásárol, cipeli szatyrát, majd hazaérve mos, főz, takarít - és sosem pihen... És akiben a férfi nem látja meg a Nőt. Az igazit. Az igazit, aki aranyos, kedves, szép, okos, intelligens, vonzó, szórakoztató, aki szellemes, de a komoly dolgokra is nyitott. Kellemes. Akinek a társaságában repülnek a percek, az órák. Akinek a társaságában a férfi férfinak érzi magát, amitől pedig a nő Nőnek. A férfi dolga tisztelni, megbecsülni őt, felkutatni értékeit, és segíteni abban, hogy azokat megmutathassa a világnak. Segíteni, hogy az őt megillető helyre kerüljön. Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing.
Mert nem a ez legfontosabb számára.
Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ.
A Nő. Az igazi...
Csitáry-Hock Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése