2011. december 3., szombat

December 3. - Fogyatékosok Nemzetközi Napja


LÉGY BÜSZKE!

Amikor nem mint ép, egészséges jön a világra, hanem torz testtel, torz szellemmel vagy mindkettővel, emlékezz rá, hogy akkor is a Te gyermeked. Arra is emlékezz, hogy joga van az élethez, bármilyen legyen is az, és joga van a boldogsághoz, amelyet Neked kell megtalálnod a számára. Légy büszke a gyermekedre, fogadd el olyannak amilyen és ne törődj a tudatlanok szavaival és bámuló pillantásaival! Ennek a gyermeknek jelentősége van a Te számodra, és valamennyi gyermek számára. Ha kiteljesíted az életét, érte és vele megleled az örömöt. Azt az örömöt, amit most még gyanítani sem mersz. Emeld fel e fejed, és menj a kijelölt utadon.
/Pearl Buck: A gyermek, aki soha nem nőtt fel - részlet/

Egy tökéletes világban mindenki egészséges és boldog; az emberek megértők és odafigyelnek egymásra.

Egy tökéletes világban nincsenek betegek, nincsenek sérültek. Egy tökéletes világban mindenkinek egyformán lehetősége van arra, hogy kibontakoztassa a benne szunnyadó tehetséget.

A mi világunk azonban korántsem tökéletes. Magyarországon csaknem 577000 (2001) fogyatékos ember próbál boldogulni az őket nem mindig támogató világban. Mindennapi küzdelmeikről, hatalmas erőfeszítéseikről, hogy elfogadtassák magukat a többségi társadalommal, nagyon keveset tudunk mi, ép emberek.


Az ENSZ 1992-ben december 3-át a Fogyatékosok Nemzetközi Napjává nyilvánította: ezzel is elősegítve, hogy a társadalom több információt szerezzen jogaikról, szükségleteikről és képességeikről, és felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán, vagy egyáltalán nem képesek élni.

A Fogyatékos ember - annak ellenére, hogy fejlődése és társadalmi lehetőségei korlátozottak - elsődlegesen ember, emberi arculatát, mivoltát megőrzi, léte az emberi lét lehetséges változataként fogható fel. Emberi mivoltának megvalósulása, azonban attól lehet teljesebb, ha az emberi közösség elismeri, befogadja és létében, fejlődésében, kibontakozásában, munkájában támogatja.
/Hatos Gyula/

Fontos, hogy a fizikai akadálymentesítés mellett, a fogyatékos emberek akadály nélkül jussanak hozzá az információkhoz, a szellemi javakhoz is, hogy csökkenjen a gyakran tapasztalható közöny és idegenkedés a fogyatékossággal élőkkel szemben. Ez mindannyiunkon múlik… többségen és kisebbségen, segíteni tudó és támogatásra szoruló állampolgáron egyaránt.

Közös célunk, hogy elősegítsük a társadalmi integrációt, a társadalmi összetartozást és az életkörülmények javítását, érvényesítsük az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét, hogy az ép és sérült embereket közelebb hozzuk egymáshoz, megismerjék egymást, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz mi mindannyian, akik ebben a korántsem tökéletes világban egymás mellett élünk.

A társadalom együttműködése nélkül ugyanis nincs esélyegyenlőség - esélyegyenlőség nélkül pedig nincs közös jövőnk.


Mégiscsak van valami, amitől változik az ember.
Attól, ha van valaki, aki olyannak
szereti és fogadja el, amilyen.
Éppen olyanként.

Ancsel Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése