2011. november 20., vasárnap

Nyitott szívvel


Ki világtalant tanít látni
Sötétből előhozza a Napot
Segít a némának kiabálni
Hittel szövi át a holnapot
Ki elhagyva és félredobva
Jóságból épít templomot
Annak a romlás-vadvirága
Lelkében nem vésett nyomot
Ki mosolyt csal jeges arcra
Szavakban alvó reményt
Annak Minden tettét zengje,
Parázsló szeretet-költemény.

Demján Irén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése