Isten veled...

kicsi süni :'(

sajnos nem sikerült megmentenünk, pedig mindent megtettünk, amit lehetett-(((

egy pillanat...

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

Nagy Bandó András

Barátok-)

Idő múltán...

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között,
hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket...

És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti,
hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti,
hogy egyedül vagy...

és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret...

és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...

és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni,
mert a holnap nem garantálja a terveidet...

a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, 
ami megállíthat fele úton...

és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, 
az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját
lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon...

és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, 
hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...

és az ember csak tanul és tanul...

és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel,
mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni,
aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...

de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül,
idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak 
egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...

megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom",
de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...

megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, 
valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, 
de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi..

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...

megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, 
nem válnak a reméltté...

és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, 
akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok,
akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, 
vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni...
egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind, de csak idővel...

Jorge Luis Borges

Vigyáz a madárra...