Vendégséges-)

Nálunk töltötték a hétvégét a kaposvári Barátosnémék. Szuper volt… kirándultunk a pákozdi Ingó kövekhez, voltunk a Katonai emlékparkban, vasárnap pedig megnéztük a Seuso kincseket-)

No de beszéljenek helyettem a képek-)))

én..

nem tudtam megtanulni,

hogy hogyan kell

összezárt ajkaid közt

csendes imaként elsimulni,

és szemeid mögött

egyetlennek lenni...

...

valahol ...melletted lenni

csak úgy

és csak annyira

hogy gyengéd simításod alá

szerethessem magam...

...olyan jó lenne

néha

megszökni magunktól

csak úgy...egymáshoz... 

Tudod...

Tudod, mindig lesz egy pillanat

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és megkeresed arcomon

őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink

szorosan össze ölelkeznek...

/K.E./

Presser...

koncerten voltunk az este… hmm…szuper volt!-) 

Vendégszereplő falusi Mariann volt-)

A koncert ülőhelyes volt, de így is fergeteges hangulatot csináltak. Még sosem láttam/hallottam Presser Gábort élőben… nagyon szimpatikus volt, közvetlen, allűröktől mentes… a dalok között sokat mesélt, bevonta a közönséget…szóval jó volt, na!-)))

Egy dolog zavart csak, hogy szerintem egy ilyen volumenű koncert inkább színházba való lett volna… ugye az akusztika, meg úgy egyáltalán, szerintem ők oda illettek inkább-)

Amikor a...

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban.

/K.V./

Akkor vagy...

Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit ... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer...

...

Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük, amiket nem mondtunk, és azokért a tettekért, amiket nem tettünk meg....

Hétvége

Hétvégén Szarvason jártunk, és mindenféle jóban részünk volt ...

naplementében gyönyörködés...

boldog kuttyal találkozás...

séta...

és séta...

és még mindig séta...

tökölés...-)

na és cicázás...

és persze szuper családi ebéd...

klassz volt!-)

Higgy abban, hogy a boldogság nem az otthonülőké, akik fejükre húzzák a takarót! Minden nap meg kell küzdenünk érte. Kiállni magunkért, felemelkedni, új utakat keresni, hisz csak azok hibázhatnak, akik igazán élnek, csak azok sérülhetnek, akik igazán szeretnek. A boldogság azoké, akik mernek új dolgokba kezdeni, akik kezükbe veszik a gyeplőt, akik belevetik magukat a végtelenségbe. 

Higgy abban, hogy tehetsz a boldogságodért! 

Higgy magadban!

22...-(

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.

Utólag.

És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…

És elmondanám neki azt, hogy…

Mit is?...

Amit nem lehet elmondani.