Akkor vagy
igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni
senkivel semmit ... sőt, magadnak
sem keresel kifogásokat. Csak
döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz
függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy.
Ha nem értenek, és egyedül vagy,
akkor sem zárulsz be,
csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz
meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer...
Hm.. Ez jó. A napokban hasonló gondolatok jártak a fejemben. :-)
VálaszTörlésÉn pont ezt élem meg most, és sokan nem értik, de nem is kell, elég ha én értem. Köszi a bejegyzést, nagyon jól fogalmaztál.. :)
VálaszTörlés