Tudod...

Tudod, mindig lesz egy pillanat

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és megkeresed arcomon

őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink

szorosan össze ölelkeznek...

/K.E./