Szeretem azt!

Szeretem azt, ki máshogy él,
különleges, vagy renitens,
kicsit lökött, kicsit bohém,
nagy szájú, harsány, érdekes.

Szeretem azt, ki nyílt szívű,

tudja a tutit, s mondja is.

A nagy szájút, a kishitüt,

olyat ki más istenben hisz.

Szeretem azt ki gyönyörű,

s ki csúnya,- nem tökéletes.

Szeretem azt ki alacsony,

s ki nagy darab, vagy “méretes”.

Szeretem azt, ki pici még,

kinek az élet új dolog.

És azt, ki túl van rajta rég,

mert Ők már voltak boldogok.

Szeretem azt, ha valaki más,

ha érdekes, titokzatos.

Lelkében hordja a tudást,

s nem adja ki, mert óvatos.

Szeretem azt ki egyedi,

s ki lóg Ő minden sorból már.

Szeretem azt, ki engedi,

hogy én legyek a jó tanár.

Szeretem azt, ki gyáva még,

s biztatni kell, hogy jobb legyen,

s azt is, ki bátran közbelép,

hogy igazságot Ő tegyen.

Szeretek esendőt, szegényt,

kinek a szíve hallgatag,

és harcosat, igen keményt,

ki előtt gát sosem marad.

Szeretem mind, mert fontosak,

színesítik az életet,

alakítják a sorsomat:

ha kell, mikor, milyen legyek?

Aranyosi Ervin