csak ölelj át...

Összeolvadnál-e velem 
a selymes fű rejtelmében? 
Hajolnál-e rám, 
hogy érezd bőröm illatát? 

Szeretnéd-e látni szememben
mindig a vad tüzet, 
és letennéd-e 
szívembe szerelmed?

Akarod-e, hogy sóhajom 
érted szálljon? 
Lennél-e velem 
akkor is
ha már nem bírom, 
és szemeimmel hiányod sírom? 

Amikor kócosan lézengek 
körbe magamon,
vagy ha csak a Világ fáj nagyon? 
Akkor is akarod? 
Csókolnál-e napfényt lelkemre
esős időben, 
és kucoroghatnék-e az öledbe, 
ha félek a sötétben?
És mondd, elvinnél-e 
az ismeretlen Végtelenbe, Kedvesem?

Ne válaszolj, kérlek... 
...csak ölelj át Magaddal, 
és hagyd, hogy higgyem: ...

egyszer fogom tudni, hol is az a Végtelen...