Egészségnap (képekben)

szeretem...

szeretem belső hangom

- bármikor  elszomorodom

vagy  feladni akarom -

mindig gyengéden lelkembe súgja:

- csak még egyszer ......magunkért!

utoljára...

/Málna/

Hányféle üvegfal létezik bennünk?

És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át?

Hányszor veszíthetünk el valakit?

És hányszor önmagunkat?

Kelj fel!

Amikor készen állsz a felkelésre kelj fel! A kezedben van minden erő amire szükséged van. Nézz hát körül. Pénzügyi rendszerünket tolvajok nemzedéke fosztogatja. Miközben egyre keményebben dolgozol, egyre kevesebb pénzért, a játékot megbundázták ellened.  Mindannyiunkat  virtuális rabszolgává tesznek. Magát a pénzt is értéktelenné teszik a magas szinten képzett szélhámosok, a leállíthatatlan korrupcióval szőtt gépezetben. Egyszerűen egy elképzelhetetlen mértékű fosztogatás áldozatai vagyunk. A végletekig hazugsággal eteti az egész emberiséget a sajtó és a média. Igazából gazdagabbak vagyunk mint valaha. Ezt azonban azért nem érzékeljük, mert a korrupt bűnöző réteg szipkázza el előlünk a gazdagságot. Óriásvállalatok számára fosztogatnak, emelik az árakat, csökkentik a béreket, ellopják munkánk gyümölcsét. Amíg valaha egy egész család egyetlen fizetésből jól élhetett, addig most mindkét szülő nyolcszor annyit termel, de csak annyit keres hogy vegetálhasson.

Ne add meg magad a szélhámosoknak, akik beszipkáztak, akik megaláznak, akik rabszolgává tesznek! Akik ellopják az életedet, megmondják mit tegyél, mit gondolj, mit érezz!!!!

MI VAGYUNK AZ ALKOTÓK! ÉS HA ÖSSZETARTUNK, HATALMUNK LESZ OLYAN JÖVŐT MEGTEREMTENI AMILYET AKARUNK!!! A DÖNTÉS A TE KEZEDBEN VAN....!

Hagyd, hogy essen eső

És áradjon a folyó,

Nyáron süssön a nap 

És télen hulljon a hó. 

Ha fázol, itt melegedj meg 

Van még jó borom is 

És engedj holnap a szélnek 

Bárhova visz 

És engedj holnap a szélnek 

Bárhova visz.

Egyszer...

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,

s akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.

Inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál,

simán átölelhetnél, s csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,

egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,

Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél,

egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,

s én meg ott feküdhetnék, egy kicsit nagyon remegnék.

Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél,

aztán átölelhetnél és engem kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél,

aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.

Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,

és a végén összeszedhetnél és én bambit fizetnék.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,

aztán átölelhetnél, ronda vicc volt röhögjél.

Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál,

egyszer zsebre rakhatnál, egyszer kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,

egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál,

aztán elnémulhatnál s kérdőn rám pillanthatnál,

egy kis tapsra várhatnál.... (?)

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,

aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél,

Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,

egyszer megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy fogadhatnál, mint ha nem is te volnál,

akkor nagyon nevetnél, mint ha mégis te lennél,

Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél,

s akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél.

21:(

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol rám onnan fentről,

S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki életed áldoztad értem,

Ki meghaltál a szeretet oltárán,

Pedig még oly fiatal voltál...

                     Édesanyám

Hétvége

A Móri Bornapokon jártunk... sajna képek nem készültek, illetve néhány a Rúzsa Magdi koncerten, amik igazából bárhol készülhettek volna, mert felismerhetetlen-) Na mindegy, a koncert jó volt, meg a bornapok is, csak ne lett volna annyira nagyon hideg...  bár, így legalább érezhettük a forralt bor jótékony hatását-)

Orsi!!!!

Ha erre jársz kéretik jelentkezni!!!! 

Miért jött vissza a neked írt emil??? 

ez így nem ér!-((((

Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk önmagunkkal és egymással, hogy érdemes legyen a világon lenni.

Popper Péter

17.

Rohannak az évek...

Mikor nőttél meg ennyire?-)

Ha van még szív a földön,

És van még szeretet,

Úgy ma üljön a világ

Örömünnepet!

Nagyon-nagyon boldogot Kicsikém!-)

Tudod, mindig lesz egy pillanat

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és megkeresed arcomon

őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink

szorosan összeölelkeznek

-málna-

A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar, de néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik, és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon.

Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mi végre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy eső cseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.

Sárhelyi Erika

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.

Benjamin Button különös élete 

Emlék

Pár évvel a nagy háború után 
Vettem egy kutyát a sintértelepen. 
Mikor a ketrecéből kiengedték 
Csak futott körbe-körbe, sebesen, 
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul. 
Majd leült s üvölteni kezdett vadul. 
Üvöltött fájdalmat és szabadságot. 
Harapást, bocsánatot, haragot 
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá 
a rács mögött bent maradt rabok. 
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot, 
a halálfélelmet, hogy iszonyú 
a drót, ami a bőrükbe vágott 
s az életüket, mi oly szomorú. 
Az odavetett dögletes kemény húst, 
az ihatatlanul büdös vizet, 
a bordatörő, számtalan sok rúgást 
s az embertelen emberkezeket. 
Csupa szomorú és ismerős dolgot 
panaszolt az üvöltés dallama, 
mintha egy történelemkönyvből szólott 
volna múltunk megidézett szava. 

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett, 
Lecsillapult a rémes hangzavar. 
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve, 
hogy tőlem menekülni nem akar. 
És elindult velem a szürke sárban 
a városszéli félig-utakon 
egy darab spárga volt csak a nyakában 
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom 
És még sokáig én voltam neki minden 
Ő boldog volt, okos vidám, szabad 
- gondolatom kutatta szemeimben; 
s én hordtam neki a nagy csontokat. 
De elparancsolt mellőle az élet, 
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú 
és biztos tudom, hogy ő már azóta 
csak kutyapor és csak kutyahamu. 

Ó, láttál már szemeket a rács mögött? 
Jártál már kint a sintértelepen? 
A reménytelenség, a kétség között 
Gondolkoztál már néha ezeken?! 

Most süt a nap és úgy ragyog az élet, 
a jövő kép csak csupa remény. 
A szomorúságra itt semmi szükség 
és boldog az, kinek szíve kemény. 
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte, 
Hogy megint állatokról szól dalom, 
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz, 
én ezért még a gúnyt is vállalom. 
Tudom, hogy sok más baj is van e korban; 
Éhség, betegség, nyomor, háború, 
A boldog gyermek kevés a világon 
S még mindig nagyon sok a szomorú. 
Hát munkálkodj az emberek jólétén 
és sorsuk majd biztosan földerül. 
De ne menj el a hű állatok mellett, 
ne hagyd el őket érzéketlenül. 
Bizony, ha nem tudod megérteni 
Egy kóbor kutya halódó nyögését, 
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád 
enyhíteni az ember szenvedését??????

Kibédi Ervin:

Nem attól kap szárnyakat egy gyermek, hogy ott ülünk mellette, és a fejébe verjük a tananyagot, hanem attól, ha biztatjuk és engedjük. Minden gyerek tehetséges, csak hagyni kell kibontakozni. Az önmegvalósítás jelentését is félreértelmeztük; nem az önmegvalósításon van a hangsúly, hanem az önaktualizáción; mozgásba hozni, segíteni egymást abban, hogy a bennünk rejlő tehetség kibontakozzon. Egy rossz orientáció kényszerzubbonyában vergődik a hazai pedagógia is. Úgy tesz, mint a multik; kisajtol belőled mindent, és ha nem megy, alkalmatlannak minősít. Én egy másfajta modellen dolgozom, ami abban áll, hogy minden tehetséges gyerek mellé mentortanár volna szükséges, hogy legyen „mestere”, aki segíti a kibontakozásban.

Bagdy Emőke

Mindaddig...

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.

Mahatma Gandhi

A gyász és a veszteségérzet a két legfélelmetesebb dolog az életben. 
Miattuk rettegünk a jövőtől, miattuk kérdőjelezzük meg az élethosszig tartó boldogság létjogosultságát, és miattuk nem tudunk örülni annak, amink van. Pedig a veszteség nem is olyan félelmetes. Mert bölcsességre tanít. Arra tanít, hogy ne féljünk a jövőtől, hanem úgy éljük meg a jelent, mintha az órák másodpercek lennének. 
A veszteség arra tanít minket, hogy törődnünk kell azokkal, akiket szeretünk; hogy soha ne tegyünk olyat, amit később megbánunk; és örüljünk a holnapnak, amely mindig magában hordozza a felemelkedés ígéretét. 
Az erő és a bátorság néha egészen apró dolgokat jelent. Néha az számít bátorságnak, ha örülünk annak, amink van, és pozitívan állunk hozzá azokhoz a dolgokhoz, amelyek szerencséssé tesznek minket. 
Rettegni a legkönnyebb, ez nem kíván különösebb tehetséget. Sokkal nehezebb felvértezni magunkat a sok jóval a sok rossz ellenében, és hétköznapi hősként nézni szembe a jövővel.

Samantha Young: Dublin Street

Csurgói nyár újratöltve