Tisztának lenni...

Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek, játék-lendülettel és gyanútlan nyitottsággal szívében - megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár, kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megértsük a lényeget: hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni - önmagunkat és egymást...

Cs. Szabó Virág

kötelékek

Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett.

Valami fontos...

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

Ideje van...

Az évekkel az ember változik, s változik a dolga a világban. Ideje van a társaslétnek és ideje az egyedüllétnek. A magány ajándék. Elmélyülni való alkalom. Akit nem ér el, vagy aki nem tudja, mit kezdjen vele, mindenképpen veszít. 

Akkor is, ha nem tud róla.

Schäffer Erzsébet

Hazatért...

Nyugodj békében!

Életünk legfontosabb dolgai

nem rendkívüliek vagy grandiózusak.

A legfontosabbak azok a pillanatok,

melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.

Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk.

Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél

különleges vagy...

Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el,mindennap gondolj rá, mennyire különleges vagy.

Douglas Pagels

előbb-utóbb...

Előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze,
életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában
és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, 

körülményeit és sorsát.

James Allan

Változó perspektívák

Nincs senki, aki véletlenül keresztezné az utadat.

És nincs olyan sem, aki mélyebb ok nélkül lépne ki a mindennapjaid áramlásából. A találkozások és az elválások egyaránt üzenetek - megmutatják, hogy élet-mozgásunk során aktuálisan milyen irányba tartunk.

Szárnyalni csak az tud...

Az, aki a másik emberben keresi a megváltást, mert boldogtalannak, vagy üresnek érzi saját életét - a szeretettnek vélt felet is magával rántja a mélybe, a közös emelkedés megélése helyett. Szárnyalni csak az tud, aki önmagában is kerek egész.

Cs. Szabó Virág

őszi kert(ünk)

Sóhajokba kapaszkodva...

...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...

Szabolcsi Erzsébet

Van egy pont...

Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni.

In memoriam...

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.

Utólag.

És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…

És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... 

Amit nem lehet elmondani.

elmúlik...

Egy öreg buddhista szerzetes, akivel Indiában találkoztam, azt mondta nekem, hogy maguk európaiak a legfegyelmezetlenebb emberek, akikkel valaha találkoztam, mert állandóan az irrealitásban bolyonganak. Vagy a múltjukon rágódnak, ami irrealitás, mert már nincs, vagy a jövőjükön elmélkednek, ami a másik irrealitás, mert még nincs. Ahelyett, hogy teljes intenzitással megélnék a jelent, amely közben valahogy elmúlik, elszalad.

Müller Péter

Kívánj valamit:)

Fogadd el...

Fogadd el, hogy nem létezik olyan ember, csoport, vagy kormány, akinek Te lennél a legfontosabb. Mindenkinek saját maga a legfontosabb. Ne várd másoktól, hogy ők tegyenek boldoggá, vagy ők teremtsék meg az (anyagi)biztonságodat! Egyedül vagy, a többi ember és a külvilág csak tükröt mutatnak a Benned zajló eseményekről.