2015. március 27., péntek
2015. március 26., csütörtök
Bizonyos dolgokhoz
nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért,
mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra
pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a
cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok
olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem
szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé
egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy
döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az
üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a
hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás
mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem
állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik
képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem
azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé
türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet...
/M.S./
2015. március 24., kedd
2015. március 22., vasárnap
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a
tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Várnai Zseni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)